A minap egy energetikai fórumon felbukkanó politikus azzal állt kamera elé, hogy a hazai napelemhasználatot azért nem támogatja, mert este van szüksége áramra, és akkor nem süt a Nap. Mivel a gyerekcipőben járó háztartási napenergia-hasznosítás azonban egyre sűrűbben cseréli nagyobbra a cipőjét, nem a sötétségbe vinnénk pusztán némi fényt azzal, hogy összeállítottunk a témában egy beruházási kisokost.
Mennyiből jön ki egy háztetőre kerülő napelem-rendszer? Hogyan érdemes méretezni? Napcella vagy napkollektor? És mennyi idő alatt térül meg egy-egy ilyen beruházás? Igaz-e, hogy ezen a területen is minden gyártmány kínai? Ezekhez hasonló kérdésekkel nap mint nap találkoznak az iparági szereplők. Ám mivel a témában járatlanok számára a legnagyobb gondot éppen a tájékozódás jelenti, ezért 12 pontba szedve kapaszkodókat adunk e rengetegben.
1.) Mennyit süt a Nap, és abból mennyi hasznosítható?
A nap sugárzását elektromos árammá alakító napelem teljesítménye a típustól, a sugárzás intenzitásától, hosszától, valamint a napsugarak beesési szögétől függ. Magyarországon a legnaposabb terület a Duna-Tisza közének déli fele (2000 óra/év napsütéssel), a legkevésbé napos területeket pedig az észak-keleti régió, illetve az Alpokalja jelenti (1800 óra/év napsütéssel). Egy átlagos méretű családi ház tetejére telepített, a fogyasztást akár teljes egészében kiváltani képes rendszer mérete ennél fogva lehet az egyik helyen például 2, a másikon pedig 3 kW-os is, mivel ezekből a jellemzően déli irányba tájolt, kis dőlésszögű rendszerekből Nyugat-, és Észak-Magyarországon 2100-3150 kWh, a déli területeken pedig 2300-3450 kWh energia nyerhető.
2.) Napelem vagy napkollektor – mi a különbség?
A napelemes rendszer fotovillamos elven működik, vagyis a nap energiáját félvezetők és egy generátor segítségével árammá alakítja át. A napkollektor nem villamos energiát, hanem hőt állít elő a napsugarakból. A napelemeket a fogyasztó villamos energia igényeinek kiváltására, a napkollektort pedig főként használati melegvíz előállítására, illetve fűtésre használják, vagyis zömmel a földgázfogyasztást csökkentik.
3.) Milyen hatásfokúak és hová ajánlottak a napkollektoros rendszereknek?
A napkollektorok hatásfoka függ a napkollektorok fajtáitól, és a különböző külső körülményektől is, az olcsóbb síkkollektoros rendszerek hatásfoka így a téli és nyári időjárás függvényében akár 5 és 75 százalék között is ingadozhat, miközben egy „U” vákuumcsöves, tükröket is használó – de jóval drágább – rendszer képes a 70 százalék feletti hatásfokot éves átlagban is produkálni.
A napkollektor rendszer által előállított energiát a háztartások általában használati melegvíz előállítására, illetve fűtés rásegítésre használják. Gyakori, hogy szállodák, kempingek ezt használják a medence fűtésére is, sportpályák, áruházak és irodák viszont a fűtés mellett egyre inkább a hűtés rásegítésre is használják.
4.) Mennyi idő alatt térülnek meg a napkollektoros és a napelemes rendszerek?
Előbbi rendszerek megtérülési idejét manapság 6-12 évben határozzák meg a kereskedők. De garanciát aktuálisan a legtöbb forgalmazó cég 15 évre vállal, de van, aki azt is, hogy a 25 éves élettartam során 19 évig a kollektor képes az eredeti hatásfokkal dolgozni.
Utóbbiak közül, csak az önerős beruházásokat nézve az olcsóbb rendszerek nagyjából 8, a drágábbak 10-12 év alatt képesek kitermelni a létesítési költségüket. A napelem-cellák gyakorlatilag korlátlan ideig működnek, a modulok élettartalma átlagosan 25 év. A gyártók általában 12-15 évre, a névleges teljesítmény leadásának 90 százalékára vállalnak garanciát. De van olyan termékajánlat is, amelyre a forgalmazó több mint 30 évre vállal 80 százalékot meghaladó teljesítménygaranciát.
5.) A szigetüzemű vagy hálózatra visszatápláló napelemes rendszer jobb?
A sziget üzemű (akkumulátoros) rendszerek költségének jelentős tétele az energiatároló akkumulátoroké, amit a hálózatra táplálóknak voltaképpen a meglévő villamos energia hálózatot tárolásra használva nem kell megfizetniük. A szolár-akkumulátorokat ennél fogva ott érdemes telepíteni, ahol nincs vezetékes hálózat. Ezen kívül lényeges különbség nincs a két rendszer között.
A különbséget napelem és napelem között az jelentheti, hogy az monokristályos, polikristályos vagy a vékonyrétegű (amorf, CIGS, CdTe) technológiával készült-e. Hatásfok alapján az előbbi két típus átlagosan 14-20, az utóbbi többnyire 8-10 százalékos hatásfokkal működnek. A vékonyrétegű modul viszont szórt fényben és melegebb időpben jobban teljesít. A családi házakra főként valamelyik kristályos technológia telepítése a jellemző, itt a napelemek helyigénye 1 kW-ra számolva mintegy 7 négyzetméter. A vékonyréteget inkább az ipari méretű felhasználás jellemzi, illetve az, ha az optimálistól eltérő tájolás szükséges.
6.) Mi van, ha nem süt a Nap?
Ez szinte kizárólag a fotovoltaikus rendszereket érinti. Nem valószínű, hogy tökéletesen megegyezik a fogyasztás az éppen megtermelt energia mennyiségével, de a hálózatra visszatöltős, és a sziget üzemmódban akkumulátorra dolgozó napcella rendszerek esetében is az a meghatározó, hogy a termelés és a fogyasztás napi, heti vagy havi szinten egyensúlyba kerüljön. Éjszaka a termelés nulla, a fogyasztás minimális, délben viszont a termelés akkor is lehet maximális, ha nincs otthon senki. Az így a hálózatra (illetve akkumulátorokba) felöltött plusz energia este, amikor a fogyasztás megugrik, a termelés pedig kisebb lesz, „elfogyasztható”.
Ez a kiegyenlítődés úgy is érvényesíthető, hogy ha a nyaralás miatt két hétig csak termel a rendszer, akkor az a téli hónapok alatt fogyasztódik el. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a napcella rendszerek nem folyamatos túltermelésre, hanem arra valók, hogy a lakások éves fogyasztásnak megfelelő villamos energiát helyben állítsák elő.
7.) Hogyan épül fel egy hálózatra visszatápláló rendszer?
Az ilyen rendszer három fő részből áll: a napelemekből, az inverterből és a termelés/fogyasztás mérőből. A napelemek által termelt energiát a hálózat és a háztartási fogyasztók számára is kezelhető minőségű villamos energiává kell alakítani. A 230V, 50Hz váltakozó feszültséget az inverter állítja elő, de az elem egy sor védelmi funkciót is ellát a rendszerben, és az is a feladata, hogy teljes szinkronban dolgozzon a hálózattal. Ennek számlájára írható, hogy a rendszernek bizonyos szempontból az inverter a leggyengébb láncszeme. Úgy értve, hogy a szakemberek a projektköltségek teljes üzemi ciklusra számolásakor javasolják legalább egy invertercsere beszámítását a költségoldalon.
8.) Mi történik, ha a hálózatra táplált mennyiség több vagy kevesebb, mint a fogyasztás?
Az áramszolgáltató a jelenlegi jogszabályok szerint köteles a háztartási fogyasztó által megtermelt, de el nem használt energiát megvásárolni. A hálózatra visszatáplálással kapcsolatban szerződést kell kötni, és havi, negyedéves, vagy éves, úgynevezett szaldóelszámolást kérhet a fogyasztó. Vagyis az adott időszakban az elszámolás alapja mindig a hálózatra feltöltött és onnan elfogyasztott energia különbsége – csak ezt kell megfizetni.
A szerződés szólhat arról is, hogy a túltermelést a szolgáltató megveszi, de ezt rendszerint nyomott árhoz kötött – éppen azért, hogy ne érje meg eleve túlméretezett, folyamatosan feltöltő napcella rendszerben gondolkodni.
Nem kell külön építési engedély a napkollektor és napelemes rendszer telepítéséhez, de barkácsolásra, „Csináld magad!” programként a napcella vagy napkollektor telepítés nem javasolt. A rendszereket ma már a szerződéskötéstől számított néhány héten belül a legtöbb cég a helyszíni felméréssel együtt telepíteni is vállalja. Ezzel kapcsolatban érdekes tény, hogy az áramszolgáltatókkal mindez nem mindig zajlik ennyire zökkenőmentesen. Az óracserére sok esetben hónapokat is várni kell – ezt érdemes bekalkulálni.
9.) Milyen költségei vannak a napelemes rendszerek hálózatra kapcsolása?
Az úgynevezett háztartási méretű kiserőművek csatlakoztatása (ebbe a lakóházak és kisebb cégek rendszerei sorolhatók) nem jár költséggel. Külön csatlakozási díjat sem kell fizetni 32 Amper áramerősségig, és a két irányban mérő „villanyóra” cseréje is az áramszolgáltató költség nélküli kötelezettsége. Mindezt a 2008-as villamos energia törvény (vet), illetve annak egyik végrehajtási rendelete írja elő, a szolgáltatók legfeljebb a létesítési dokumentáció elkészítéséért, tervezéséért kérhetnek pénzt, ezt azonban sok esetben a napelemet telepítő cég – ahogyan az ügyintézést is, magára vállalja.
10.) Kell-e védeni a napelemet a villámtól és a jégveréstől?
A napcella védelme, illetve karbantartása nem igényel különösebb figyelmet. Villámcsapás ellen összességében a lakóingatlant érdemes védelemmel ellátni, külön a napelemes rendszer ilyesmit nem kíván. Ahogyan havat lapátolni se kell róla, és a vegyi alapon működő öntisztító rendszert sem muszáj évente többször ablakmosóval letisztítani.
Az már az alsóközép kategóriás napelemekre is jellemző, hogy a gyártás során olyan biztonsági üveg mögé kerülnek, amelynek bírnia kell a 3 cm átmérőjű jégdarabok becsapódását is. Ez a tétel alapból a garancia része, ugyanakkor érdemes ezt a lakásbiztosításba is betetetni. A rendszer pusztán olyan rutinellenőrzést igényel, amelyben időnként a villamos rendszer csatlakozóit, illetve a rögzítő elemeket megvizsgálják.
11.) Milyen márkát érdemes venni? Milyenek a kínai napelemek?
A kínálati oldalon ma már szinte kizárólag olyan cégek működnek, melyek a tervezéstől a kulcsrakész, komplett kivitelezésig mindent vállalnak, és transzparensen be is áraznak. Az azonban nem mindegy, hogy milyen maga a „portéka”.
A kristályos technológiával készült napelemek hatásfoka nagyon hasonló, és rengeteg gyártója van, ami egyre élesebb árversenyt is generál. A gyártók közti különbséget az áron túl a kivitelezési minőség és az élettartam jelenti. A szektor robbanásszerű növekedése nagyrészt a kínai gyártók dömpingjének köszönhető; ahogyan az is, hogy sok német és más európai, illetve japán napcella gyártója kiszállt az üzletből – éppen az árverseny miatt. A kereskedők többsége azonban leginkább a német és a japán márkákra esküszik, főként a tartósságuk miatt, jóllehet köztük is találni szép számmal olyan cégeket, melyek a távol-keleten (főként Kínában) gyártatják a moduljaikat. De abban sincs semmi szokatlan az európai gyártásban, hogy szlovák cég Bosch-cellás gyártmánnyal, olasz központú cég pedig berlini gyártóüzemmel hirdeti magát.
A „kínai” jelző önmagában itt nem minősítés, mert az attól még lehet jó, megfelelő, vagy egészen rossz is. Ebből a mezőnyből azonban hárman, (az STP (Suntech), a Trina és a Yingli biztosan megüti a legfejlettebb „nyugati” gyártók szintjét. Ám mielőtt letenné bármelyik mellett is a voksot – javasolják a piaci szereplők – előtte érdemes alaposan tájékozódni, mivel a döntés akár 25 évre is meghatározó lehet.
12) Honnan tudható, hogy mekkora rendszer ajánlott vagy szükséges?
A telepítést és beüzemelést vállaló cégek zöme ma már az alábbihoz hasonlóan egyszerű megoldást használ annak szemléltetésére, mennyire egyszerű is, hogy miből mekkora és mennyiért kellhet egy napcellás beruházáshoz. Elég pusztán a villanyszámla összegét megadni, és két kattintás után az érdeklődő megkapja, hogy mekkora teljesítményű rendszert érdemes telepítenie a hálózatra tápláló rendszer, illetőleg a szigetüzemű napelemes rendszer esetén.
Egy példa: ha a villanyszámlája havi 10 ezer forint, akkor a fogyasztása: 2791 kWh/év. Az említett rendszerben ebből az következik, hogy érdemes a 70 százalékos kiváltás (vagyis: 1954 kWh/év) körüli értékre tervezni a telepítendő kapacitást. Az erre javasolt, hálózatra táplálós infrastruktúra rendszer mintegy 1,6 millió forintba kerül, és a tételes elszámolás szerint 7 db napelemből, egy inverterből, a szükséges szerelvényekből (speciális kábelek, tető-rögzítő elemek, csatlakozók), valamint a hozzá adandó szaktudás (a felmérés, tervezés, szállítás, installálás, tesztelés, bekötés valamint az engedélyeztetés) árából tevődik össze.
Egy másik ajánlattípus, hogy a forgalmazó-telepítő cég menüben kínálja fel a komplett rendszereit. Az előzőhöz hasonló méretű rendszert 119 ezer forintos éves megtakarítással nettó 1,179 millióért hirdet. Érdemes figyelni arra, hogy a kínálati oldalon éleződő versenybe a hazai vállalkozások mellett – mint sok más termék esetében – szlovákiai cégek is beszálltak. Magyar nyelvű honlapjaikon kínált rendszerek olykor nem csak a két országban használt áfa-kulcsok közti különbséget mutatják. Lehet a magyarázata ennek az is, hogy Szlovákia pár lépéssel előrébb jár a lakóházak, kkv-k napelem-telepítési gyakorlatában, és az is, hogy olcsóbban dolgoznak. De az árelőny és a garanciaérvényesítési problémák lehetőségének bekalkulálása mellett arra is érdemes figyelni, hogy ha a beruházás pályázati pénzből valósul meg, a támogatás érinti-e ezt a területet.
Olyan vállalkozás is van azonban, amely mindezeken túl a zöld politika iránt fogékonyakra is számít, mivel azzal is szemlélteti az általa forgalmazott rendszerek megbízhatóságát, valós időben, illetve archívumból kereshetővé tette a saját maga által használt napcella-rendszer teljesítményét, sőt, a megtermelt wattórákon túl a berendezés hozamát és az általa megtakarított CO2 kibocsátási mennyiségét is.
Forrás: www.hvg.hu
